Éjszaka kegyetlen vihar volt. Döngött, csattogott az egész ház. A mai csúcsmászás próbálkozása elmaradt. Az Iráni fiúk lementek , egyedül maradtam a hegyen.
Meghoztam a döntést, megyek haza. Az életem nem csak az enyém, kell vigyázzak rá. Nem fogok tudni lelkesedni a továbbiakban, míg nem leszek túl ezen a vizsgálatokon. Hiába a döntés, már egyé váltam ezzel a tervel, a gondolataim még mindig ez körül forognak, érzem a lábaimba , csontjaimban. Hiába döntöttem, mindig azon veszem észre magam, hogy tervezem a további szakaszokat, országokat.
D. u. n elcsendesedet az idő, ki is használtam és felkapaszkodtam egy hónyelven, 4800 magasra. Estére érkezett a táborba még egy lengyel és francia akik reggel 5 kor indulnak a csúcsra. Jött 3 magyar Pécsről akik egyszer pihennek egy napot és utána próbálkoznak. Érkezett meg 3 Svájci akik reggel korán 4 kor indulnak mert visszafele bicajjal akarnak ereszkedni innen. Jó volna velük egyszerre próbálkozni mert rossz időt jósolnak holnapra is. Mindenki a köves, részén akar menni de én a hónyelven próbálom meg.
Kobra Blogja 2 